|
 |
Töprengések |
|
Nem történt semmi |
|
2013.01.01. 02:26 |
|
Már megint elmúlt éjfél, és már megint a gép előtt talált az idő.
Szinte ugyanúgy múlt el, mint az előző éjszakákon. Legfeljebb abban különbözött, hogy odakinn tűzijátékok és egyéb rakéták durrogtak, talán akkor a leghangosabban, amikor kimentem a (kölyök)pezsgőmért az erkélyre.
Az elnöki köszöntőt kihagytam (már régen nem hiszek el semmit, a jókívánságot legkevésbé), inkább imádkoztam egyet a családomért, a barátaimért, ismerőseimért, és a hazámért. Talán az egész estében ennek volt egyedül jelentősége.
A tévéadók mindenféle bugyuta műsorokat adnak, az egyiken (másikon is) régi zenéket szedtek össze az ilyen régebbi embereknek, mint én is vagyok... - a hálószobában halkan szól a tévé, míg én lassan elálmosodom itt a gép előtt.
Pont úgy, mint máskor.
Elmúlt egy nap, az óramutató átlépkedett az éjfélen...
...s közben átcsoszogtunk a következő évbe, mert az elmúlt nap 2012. utolsó napja volt.
Nincsenek elvárásaim az új évvel szemben, hisz az előző alaposan összetört, megtaposott, de Isten kegyelméből, és szerető gondoskodásának hála még élek.
Csakis Benne bízhatom ebben az évben is, viszont Nála nincsenek évküszöbök.
S majd telnek újra a percek, órák és napok - ki tudja (?), talán még évek is. Remélem, hogy a boldog perceket mindig észreveszem, hogy ezentúl is bele tudjak kapaszkodni, mint valami védőkorlátba, mely a magas hegyek keskeny útjai mellett segíti a vándort az úton való megmaradásban.
Maradt még néhány korty a pohár alján.
Gondold úgy, hogy koccintottam veled!
Kocc!
2013-01-01
|
 |
Félelem-változatok október 23-ára |
|
2012.10.23. 12:31 |
|
-
félek attól, hogy valami történik
-
félek attól, hogy nem történik semmi
-
félek attól, hogy történik valami visszavonhatatlanul rossz, de mégsem változtat semmit siralmas életünkön
!!!!!
2012-10-19
|
|
Hová? Merre van a kiút? |
|
2012.06.26. 13:12 |
|
A törvényhozók hülyeségei közé számítom a leszázalékolt emberek ellen (!!!) hozott törvényeiket. El is nevezték őket gyorsan egészségkárosodottaknak...
A rokkantnyugdíj, mint olyan, megszűnt. Jelenleg rehabilitációs (1) és rokkantsági ellátás (2) létezik.
(1)
Akit rehabilitációs ellátásra "ítélnek" (mert tényleg), az talán megkaphatja a minimálbér felét (amiből természetesen levonnak 10 % járulékot), ha meghaladja az 50 %-ot az egészségkárosodása (vagyis ha épp a fele erejével rendelkezik annak, mint amivel jól el tudná magát látni).
Ha véletlenül (erre felénk ezt tényleg nevezhetjük akár véletlennek is - Nógrád) találna magának egy kevés pénzzel járó munkát, amit még el tudna végezni - mondjuk négy órában, de lehet akár napi két órás meló is - abban a pillanatban elveszítené, az egyébként igen csekélyke "biztos" jövedelmet.
A 2 vagy 4 órás napi munka béréből (úgy általában) nem lehet megélni, de a rehabilitációs ellátásból sem.
Felénk még fekete munka sem létezik szerintem (bár ki tudja, azt sosem kerestem).
...ezeket az embereket majdhogynem halálra ítélték!
Ha a számláit nem fizeti, egyszer csak eltűnik az éléskamra (milyen jó szó ez!), a lakás, az ágy, s ott találja magát az utcán motyóval, vagy anélkül.
Jahh! Hogy majd jól bebörtönzik, s akkor lesz fedél a feje fölött, meg még kaját is kap? Nohát ez is egy igen "jól sikerült" törvényke!
(2)
Ha valaki viszont igaziból (és bizonyítottan is) olyan beteg, hogy rokkantsági ellátást ítélnek meg neki, az aztán már legyen tényleg olyan beteg, hogy még magát se tudja ellátni (II. fokon a szoc. szakértő ezzel tudott érvelni).
Ebben az esetben maximum megkaphatja a minimálbér másfélszeresét (de ha már előtte is alacsony volt a bére, akkor meg kell kapnia a minimálbér 45 %-át, ami jelenleg 41.850 Forint... hm!), s ha az őt gondozó elkísérgeti munkába (ha talál), akkor még dolgozhat is (igaz módjával).
Aki nem tud, az dolgozhat, aki meg még tudna valamennyire, annak meg nem érdemes! ...legfeljebb meghalni.
A mostanában hozott törvényekről, rendeletekről állandóan a furfangos molnárlány esete jut eszembe, aki ment is meg nem is, vitt is meg nem is, adott is meg nem is.
(érdekes módon a saját kezük felé hajló törvényeket milyen jól meg tudják fogalmazni, pedig abban egészen biztos vagyok, hogy nem szentek!)
---------------------------------------------------------
...de hová jutunk így???
--------------------------------------------------------
http://www.youtube.com/watch?v=_rBZGyXbMn4
|
|
Egy igazság |
|
2012.02.01. 23:12 |
|
Igazság csak egyetlen van - szerintem. ;)
Az egyetlen igazságot mindenki a saját szemszögéből nézi, s ez bizony nem ugyanaz, mint a mellette állóé.
Az irónia, a humor néha segít... - de ez sajnos nem mindenki számára érthető. Ez még hozzátesz ahhoz, hogy ne mindig értsük meg a másikat.
A megértés indulatmentes környezetben könnyebben fejlődik.
2012-02-01
|
|
Én meg a politika? Fujj! |
|
2011.12.07. 13:23 |
|
Nem akarok sem jobbot, sem balt!
Az ország évek óta támolyog, mint valami eldőlni készülő tekebábu, mert aki végre felverekszi magát a tetejére, az igyekszik a saját oldala felé dönteni az egészet.
Az, hogy közben intézmények roppannak össze alattuk, emberek sodródnak a nincstelenség felé (ez nem most kezdődött, csak most meggyorsult, ráadásul még büntetendő is – gratulálok!), nem számít, talán nem is látnak el odáig – krízis(a word kijavított, hogy válság – biztos igaza van!)helyzetben beszűkül az ember tudata, de úgy tűnik a látása és hallása is.
Tényleg nem érzékelhető, hogy már a cérnaszál is foszlik?
Ideje lenne, hogy elkezdjen szerveződni egy olyan társaság, ahol az emberek nem akarnak kilengeni semelyik oldalra, hanem középen haladva előre tartanának.
Azért is ideje volna, mert különben ha eljön az ideje, nem tudok kikre szavazni!
2011. december 7.
|
|
Gőz-szelep |
|
2011.11.04. 20:39 |
|
Magyar vagyok! Magyarul gőzölgök.
Itt születtem és itt is szeretnék majd meghalni - ha az egészségügy (is!) tovább "fejlődik", akkor ez elég gyorsan eljön, úgy érzem.
Nem szeretem a politikát, de mivel állandóan beleszól (mint valami spam) a mindennapjaimba, kénytelen vagyok valahová kivezetni a gőzt (ez időnként írás formájában történik).
Választások környékén felcsillantanak mindeféle reményeket, aztán keresgethetjük, hogy melyik szófordulatban is tűntek el a szép, fényesre suvickolt ígéretek.
Magasztos célokat lebegtetnek előttünk, különböző iskolákban is azt tanítják velünk, hogyan kell becsületesen, a másik emberre figyelve, annak személyiségi, lelki jogait nem sértve élni.
Aztán hülye rendeletek miatt büntetnek meg (vagy próbálják ezt tenni) olyan embereket, akiktől már képtelenség többet elvenni, s aki kiáll mellettük, azt a bíróságon ítélik el, a bíró által is rossznak titulált törvények alapján.
Nem értem!
Miért csodálkoznak azon, hogy vannak akik nem látják biztosítottnak itt az életüket és külföldre vágynak? (Amíg meg nem tagadják a hazájukat, engem ez csupán elszomorít, de harag nincs bennem miatta.)
S, hogy egyre kevesebb gyerek születik? Hisz az itt élő embereknek sem tudnak elég munkát biztosítani, miközben a nyugdíjkorhatárra a temetőből csodálkoznak rá a korhatárt el nem érő, örökre megnyugodottak.
Nehéz itt az élet! :(
2011-11-04
|
|
Csak a ma? |
|
2011.08.04. 23:44 |
|
Ha nem számítanak a tegnapok, akkor elveszíted a holnapokat is... - csak a ma létezik, az itt és most.
...de vajon elég-e csakis a jelenben élni?
Lám, mit tettünk az "itt és most" jegyében a Földdel!?
Mindenki a másikra mutogat, s a feláldozott jövőt semmibe véve vágyik az egyre magasabb kényelmi szinthez.
Egy kicsit én is.
Pedig ma még hűvösek a barlangok.
2011-08-04
|
|
BUÉK! |
|
2011.01.01. 00:11 |
|
Ha minden új nap
egy tiszta fehér lap,
az új év egy üres napló.
Tőled függ,
hogy a Nap süt,
a könnyed hull, vagy a hó.
2011-01-01
|
|
Zaj |
|
2010.09.14. 13:13 |
|
Megfigyelted már,
hogyha az éjszaka állandóságába
belezizzen egy apró nesz,
szinte megdermed a csend?
Egy pillanatig
még a szívverés is halkabb,
s a lélegzet is oly mély és lassú,
mintha semmi más nem létezne
csak az a csöppnyi zaj, amit
egy nem pontosan illeszkedő tárgy
helyére csusszanása okoz.
A szív hasonlóan riad rá
arra a meghökkentő felismerésre,
hogy talán elveszített valakit.
Bár ilyenkor nem kívülről,
hanem bentről hallatszik
az a félelmetes zaj...
- valami eltört.
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Vers ez, vagy próza?
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Megfigyelted már, hogyha az éjszaka állandóságába belezizzen egy apró nesz, szinte megdermed a csend?
Egy pillanatig még a szívverés is halkabb, s a lélegzet is oly mély és lassú, mintha semmi más nem létezne csak az a csöppnyi zaj, amit egy nem pontosan illeszkedő tárgy helyére csusszanása okoz.
A szív hasonlóan riad rá arra a meghökkentő felismerésre, hogy talán elveszített valakit. Bár ilyenkor nem kívülről, hanem bentről hallatszik az a félelmetes zaj… - valami eltört.
|
|
Hétköznapló |
|
2010.08.29. 00:21 |
|
Íme egy fehér papírlap.
Alátétnek néhány másik.
Tollat keresek, s helyet egy asztalon,
székem is van már, kényelmes, fából.
Megterítettem, s meg is ágyaztam...
...az írásnak.
Valahol néhány gondolat most ébred,
mások talán aludni térnek,
de az az igazi nincs sehol,
a versfaragó épp számoszlopot vakol.
Hiába minden,
ha csak fakó, agyonhasznált,
sárgöröngyök cikáznak
a csillogó gyöngyök helyett.
Egy kis napsütés után
porrá válik minden;
bugyuta szavaink,
s mi magunk is...
- mindent elfúj a szél.
Leszünk a mindenségből,
az örök mindenséggé.
2010-08-27
|
|
Halló Istenem! |
|
2009.10.24. 02:06 |
|
II. Timóteus 4, 7-8.
„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.
Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja eljövetelét.”
(megj.: azokat a szavakat húztam alá, melyek elindították gondolataimat. vé)
Ó, Uram!
Néha megriadok; mi lesz velem, ha pályámat végigfutom, s reményeim szerint hitemet is megtartom?
Sokszor azt gondolom, talán azért van ennyi befejezetlen ügyem, hogy még ne legyek kész, a Veled való igazi találkozásra, de olyankor meg is ijedek. Mi lesz, ha úgy kell elmennem, hogy még nem állok készen? Azt tudom, hogyha szólítasz, mennem kell akkor is, ha a „jó harcot” nem tudtam befejezni.
Meddig tart a Te türelmed?
Ennyi intő jel után – betegségek, fájdalmak, bánatok, a halál közelségének megtapasztalása – vajon jó úton járok-e? Vagy talán magamnak gyártott törvények között hányódom?
Van, amikor nem érzem a közelséged. Az félelmeket szül bennem, de azután eszembe jut, hogy amikor bajba kerülök, Te ott vagy mellettem, és átveszed az irányítást ide-odacsapódó sorsom vezetésében.
Ez is félelmetes, mert ilyenkor azt hiheti az ember, hogy kiszalad a talaj a lába alól, akarata a semmibe tűnik, s csak hányódik a végeláthatatlan és sötét útvesztőben. Amikor azonban rájön, hogy Te vagy a háttérben, s Te irányítod az orvosok vagy más emberek ijesztően gyors intézkedéseit, ideje van a megnyugvásnak és a hálának.
…és újra itt van a következő gondolkodnivaló.
Azért vagyok hálás, mert itt maradtam ezen a földön, továbbélni itteni életem, s örülök annak, hogy még nem kerülök abba az örök otthonba, amit nekem (is) készítettél?
De hisz oda vágyódni illenék (időnként vágyódom is, főleg, ha túl sok a teher, vagy nagyon hiányoznak a már Nálad lévők), és azt is tudom, hogy a legteljesebb szeretet ott vár rám!
Miért hát?
A legtöbb válasz Nálad van, s ott van jó helyen!
Én csak azt tudom, hogy még nagyon sok szeretetszál kötöz ide (nem bilincsként, hanem magam által óhajtott kötelékkel), vágyódás az után, hogy láthassam szeretteim örömét, s ha muszáj vigasztalni (Jaj Uram, kevés bánatot adj!), szeretnék támasz lenni!
Azért mégis arra kérlek, hogy egyre kevesebb rendezetlen ügyem lehessen, mert akkor még talán találhatnék újakat is.
Adj állhatatosságot, s erős akaratot akár önmagam érdekében – önmagam ellen is, s adj jól működő, stabil „telefonvonalat” lelkem és lelked között!
Ámen!
2009-09-26
|
|
Ó, az a fa! |
|
2008.11.05. 22:14 |
|
Mi történt volna, ha Éva, miután evett a gyümölcsből, nem adott volna belőle Ádámnak?
Ez volt a tudás gyümölcse, tehát miután beleharapott, a tudás már a részévé vált.
*
Mivel tudta, hogy rosszat tett és nem akarta, hogy Ádámot is megbüntessék - ez szeretet?
*
Vagy ha azért nem adott volna belőle, hogy a tudás csakis az ő tulajdona legyen - ez önzés?
*
Vagy talán azért adott belőle a szeretett férfinak, mert tudta, hogy mi vár rá - hisz tiltott volt! -, s a következményeket nem akarta egyedül viselni?
*
Vagy?
...
2008-11-05 |
|
Tiltakozás |
|
2008.09.24. 18:01 |
|
Lépsz.
Teszed az egyik lábad a másik elé, hogy haladhass.
Olyan természetes, hogy elfordulsz, ha akarsz, vagy épp kikerülsz valamit, ha utadban áll.
Irányítod a lépéseidet, az önmagad életét.
A változás óriási gyorsasággal csap le rád.
Bekerülsz egy rendszerbe, s mintha egy néhol elágazódó csúszdába estél volna, már csak a fejed kapkodod, hogy lásd, épp merre jársz, azaz hol ide, hol oda ütődve gurulsz.
Már, ha van még erőd rá, az ijedelemtől és a kiszolgáltatottságtól.
Mindenki érted dolgozik a környezetedben, te lettél a munka tárgya.
Vigyáznak rád, mert értékes vagy.
Néha elfelejtik, hogy közben ember is.
Önálló akarattal.
Nálam ez önálló akaratossággal történt.
Nem ízlett a tárgy-lét!
Mindenki hálóingben, pizsamában csoszogott az apró termekben, vagy az útvesztőre hasonlatos folyosókon… - amikor végre mindenféle tűtől, kötözéstől megszabadítottak, én melegítőbe öltöztem.
Jelezve, nem vagyok beteg!
Még akkor se, ha igen.
2008-09-24
|
|
Életév |
|
2008.09.15. 13:00 |
|
Ránk talált az esős és borús idő.
Ősz van.
És a színek?
Csodaszépek.
A természet egyensúlyt tart, ha mi el nem rontjuk persze!
Az Ősz ruhája már nem tarkabarka, mint a Tavaszé, hanem lágy megérett, megfontolt színeket mutat nekünk.
Talán azért, hogy legyen miben gyönyörködnünk, ha fázósan sétálunk, vagy rohanva sietünk akár a munkahelyünk felé.
A felhők komor színét igyekeznek ellensúlyozni a fák színpompás lombkoronái, s a már lehullott levelek egy még kicsit élő szőnyeget terítenek elénk.
S ha még a Nap is kisüt…
Lélekvidító!
Remélem, ilyen korszakot hoznak el a következő hónapok!
A természet összefonódásában mi is benne vagyunk, mintegy életévben a napok, úgy múlik az idő felettünk. Minden évszak kínál jót és rosszat, szépet és csúfot is.
A Tavasz miatt a szerelmet emlegetjük legtöbbször, de a természet gyakran viselkedik úgy, mint egy rakoncátlan kamasz. Akaratos, mindent lerombolni akaró, de fékevesztetten jókedvű, mint a Nap és a szél játéka. Máskor viszont érzelmes, és mindenre rácsodálkozó, mint az első tavaszi virágok, s a tavaszi illatok… - mámorító!
A Nyár sem csak jókedv és kacagás. Időnként bánatos szárazság, a kiteljesedett élet fárasztó rohanásának lenyomatai a lélekben, máskor viszont nehéz terhek alól való menekülés, maga a szabadság.
Erre a korszakra általában beérik az ember is, s akinek sikerül az önmegvalósítás vakító fényében sütkérezni, annak ez az idő még a nyári zivatarok alatt is a felhőtlenségből táplálkozik.
Az Ősz kicsit szomorkás, de megérett a bölcsesség ígéretére. Minden él és mozog. Néhány veszteség, mint a hulló falevelek, vagy az erősebb széltől letörő ágak, fájdalmakat hordoznak, de a Nap még sokszor kisüt.
Bár ilyenkor gyakran sír a természet, mint ahogy a középkorát elhagyó ember is, ha gyengének érzi magát az élet viharaival szemben, de elméje még sziporkázik, színesek a gondolatai, mint az erdő fáinak levelei.
Jön a Tél is majd. Csendes, lassú léptekkel érkezik, mint az idősödő, megfontoltan haladó halandó… - mert ez leszek/vagyok én és te is -, szinte hallom a hó roppanásait a csizma alatt. Viszont ez az időszak sem csak az elmúlást idézi. A hópelyhek tánca a napsütésben, esetleg az utcai világítás fényében, a gyerekek örömére való rácsodálkozás, a békés téli esték meséi, s a végtelen fehérség örök tisztasága.
Az én nyaram már elmúlt. Most próbálok az ősz hűvösébe egy kis meleget lopni még, s figyelni, tanulni a természettől.
2008-09-15 |
|
Empátia helyett |
|
2008.07.15. 16:43 |
|
...vagy inkább miatt...
Én nem szólhatok hozzá
...nem bocsáthatok meg neki
...nem örülhetek vele
...nem gyűlölhetem
...nem tagadhatom meg
...nem sírhatok vele
...nem fogadhatom el őt
...nem szerethetem... - helyetted!
2008-07-15
|
|
Leszel a barátom? |
|
2008.06.29. 19:56 |
|
Ha találkozunk, mosolyogni fogok rád, amikor meg messze vagyok tőled, olyankor majd gondolok.
Ha szomorú vagy, veled együtt sírok, de szeretném kivenni a részem a boldogságodból, az örömeidből is.
Nem baj, ha nem értünk egyet, de ha tudunk róla beszélni, és közben a füleink sem maradnak a másik kezében, az már jó eredmény. Ugye?
Szólni fogok, ha szerintem nem jó útra tévedsz, s talán akkor is, ha rossz emberekkel barátkozol, de nem pellengérezlek ki emiatt. A te életedet neked kell irányítanod, hisz én csak egy kis szeletét látom.
Jól gondold meg, hogy mit mondasz!
Ha a barátom leszel, akkor is megmondom a szerintem létező igazat, ha az nem tetszik a te füleidnek... - de a villámokat és a kardomat nem használom, megígérem.
Kell ez neked?
Ha a barátom leszel, örökre beírod magad a lelkembe, s én még akkor is emlékszem rád, amikor már eltávolodsz, mert talán elromlott a barátságunk!
Nem könnyű az én barátomnak lenni!
...de leszel a barátom?
2008-06-29
|
|
A bohócság utóélete |
|
2008.06.23. 14:48 |
|
Volt egy versem:
A bohóc és a király
Végül a bohóc felkelt,
kibogozta összegubancolódott lábait,
odament leghűségesebb nézőjéhez,
a királyhoz,
s földig érő kabátja csücskével
letörölte annak könnyeit,
felemelte állát,
hogy belenézhessen szemébe,
és mosolyt lophasson
szeme sarkába.
Minden bohócnak szüksége van egy királyra (vagy egy királynőre).
-o-o-o-
Volt, aki nem értette a bohócot, hisz a királynak udvari bolondja volt egykor. Kénytelen voltam megindokolni, hisz én nem az udvari bolondra gondoltam, bár azoknak valamennyire bohócoknak is kellett lenniük (szerintem).
Ezért válaszoltam:
A bohóc én (is) vagyok,
néha talán az udvaron,
s kell egy király,
akinek számít a szava,
akinek eljátszhatom
tréfáim, vagy bánatom,
akitől bíztatást,
vagy kritikát kapok
- őszintét, de aki
közben nem tapos el,
mert lelke mélyén
ő is egy bohóc,
bár most épp
az én fejemen a kóc.
Mert mindannyian bohócok (is) és királyok (is) vagyunk!
|
|
Politika |
|
2008.05.26. 00:50 |
|
Tiltakozunk ellene, hogy megjelenjen az irodalmi alkotások között. Én magam is erősen ellene vagyok, főleg, mert már átéltem néhány politikai csatározást egy-egy írás alatt (borzalmas a vitakultúránk).
Pedig!
Ha visszanézünk a múltba, híres művészeink, íróink, költőink ugyancsak politizáltak. Lehet, hogy saját érdekeik is közrejátszottak ebben, de mégis az szűrhető le írásaikból, hogy az igazságot keresték. S ohh, nagy szavak; a nép érdekeit tartották szem előtt.
Most is azt mondják - akik miatt a viták újra és újra fellángolnak -, hogy a nép, az istenadta nép miatt tesznek mindent…
…hiszen a népbe beletartozik a rokonság és a mindenféle előnyöket biztosító is, ezt meg én mondom.
Úgy szeretnék hinni már végre valakinek, aki felkapaszkodik arra a nyavalyás országirányító pulpitusra!
Jaj, nagyon!!!
(pedig eredetileg nem is teljesen erről akartam írni)
|
|
Szoktunk beszélgetni? |
|
2008.05.20. 16:26 |
|
Fiatalok (főleg, akik szeretik magukat „jófej”nek érezni a többiek között) beszélgetéseibe belehallgatva, s néhány általuk megszállt topikba beleolvasva (egy másik honlapon) borús gondolatok születtek bennem.
Az emberek elfelejtenek beszélgetni... :(
Csak a felszínről felkapott mondatok potyognak a másik elé, amire az is gyorsan felkap egyet - szintén a felszínről - szomorú.
És igaz, hogy már József Attila megírta: "...fecseg a felszín, s hallgat a mély...", azért érdemes időnként mégis a mélyben is szétnézni a válaszok után - az értékek lesüllyednek, azok után kutatni kell egy kicsit.
Ami a felszínen úszik az más...
2004-12-18 |
|
Felnőni |
|
2008.05.15. 23:44 |
|
Amikor megremegősödnek azok a lábak, melyeknek térdén oly sokat ültél (mint gyerek), s te leszel majd támasz számára, ha megengedi – akkor tudni fogod, hogy felnőttél.
Én nem akartam soha felnőtté válni. Ezt még ma is észre lehet venni!
Ám velem is megtörtént, hogy nekem kellett érzékelnem a bajt, s nekem kellett intézkednem, orvossal beszélnem, aki a maga ügyeiben is kissé mindig félszeg. S bár a bátyám is ott volt, de leginkább egy sápítozó sofőrre hasonlított, mert letaglózta a tény, hogy az Apjának valami baja van, s mint egy beteg gyerekről, úgy kell gondoskodni róla.
Persze lehetséges, hogy a bátyám fejében az is megfordult, mi lesz akkor, ha ő kerül hasonló helyzetbe – kiszolgáltatottba.
Azóta persze már jó néhányszor bennem is megfogant a gondolat, hogy mi lesz velem, ha teljesen magatehetetlen leszek? Szörnyű! Néhány műtéten már túl vagyok, tehát belekóstoltam a kiszolgáltatott helyzetbe! NEM AKAROM!
Nem akarom a felnőttséget! Szeretnék újra gyerek lenni, akiről a szülei gondoskodnak! De hát… :(
2005-05-27
|
|
| | |
|
|
|
Válassz |
|
|
| | |
|
Gondolatkinövések I. |
|
96.
Hiába sepreget a gyenge szél,
az ősz, mint rendetlen anyóka,
folyton szétszórja a fák és bokrok meggörnyedt leveleit.
2017-10-20.
95.
A hazug embereknek van - látszólag - a legőszintébb mosolyuk.
2014-10-31
94.
A magyarok többsége nem szereti a halat... - büdös a feje.
2014-10-06
93.
Az utcai lámpák fényében az árnyékok sejtelmesen összehajolnak.
2013-10-12
92.
Halálhír
Csak egy metszéspont
a halál, összekuszált
időnk vonalán.
(csitesz)
2013-09-08
91.
Az ócskásított limlom csak egy szemétkupac... - míg végül jön valaki, aki összeválogatja belőle a fényesebbeket, beledob egy-két színes jelzőt, keres néhány hajlongászt, s máris felülhet az udvar legmagasabb dombocskájára, játékát fejébe húzva egy ideig élvezheti a körbemosolygást.
Van ilyen.
Van ilyen?
2013-08-26
90.
Vigyázz a fényezéssel, mert a végén csak te nem látsz tőle jól!
2013-07-14
89.
A lélek lélegzethez jut, ha nem a kulcsot, hanem a lakatot dobod el.
2013-04-02
88.
A holnapokban keressük a ma jövőjét,
de már előre elvész a fogyó kenyér morzsáival együtt.
2013-02-12.
87.
Valaki valahol meghal, máshol épp megszületik. ...forog, forog, mint a Föld.
(tegnap hajnalban elment TM apukája)
2013-01-24
86.
Nem adom kölcsön az útvesztőimet, még nem találtam ki!
2013-01-16
85.
Sok az álom, és kevés a méz,
vigyázz, hogy milyen madzagra lépsz!
2012-09-09
84.
Ott, ahol a bűn megterem és elhatalmasodik, nincs bűntelen!
2012-09-09
83.
Hiába is faggatsz!
Amit nem tudok, azt nem tudom!
2012-08-16
82.
Néha az öröm is olyan nehéz, mint a bánat, ha nem tudod kinek megmutatni.
2012-08-09
81.
A könnycsepp neheze nem a cseppenés, hanem inkább a buggyanás.
2004-12-02
80.
Az apró porszem-lét, csak tömegben súly.
2012-01-30
79.
Egész életünkben önmagunkat keressük.
Amikor végre úgy érezzük, hogy "no, ez az!", meg "végre minden jól van!", olyankor elszabadul a lejtő alattunk, s megint indulhatunk megkeresni önmagunkat, vagy azt, akit annak tartunk.
2012-01-28
78.
Mi lesz, ha elmúlik a jövő is?
2012-01-22
77.
Karácsony, karácsony,
a kereskedő harácsol.
2011-12-10
76.
Az állatok a legjobb politikai mesehősök.
2011-11-09
75.
A tiszteletkörök azért kellenek, hogy kitapogathassuk a másik ember határait, s megmutathassuk a sajátjainkat.
2011-11-02
74.
A gondolat, mit meg nem fogsz, elgurul, elszökik, már csak a végén lévő pont, vagy felkiáltójel integet vissza a gondolatok kanyargós útvesztőiből.
2011-10-28.
73.
Az iskolák környékén általában mindig tavasz van (az erkélyemről egy gimnáziumra látok rá). 
2011-09-13
72.
Vannak helyzetek, amiket csak egy apa tud megoldani, s vannak dolgok, amikről csak egy anya tud beszélni... - vagy hallgatni.
2011-09-07
71.
A cél az van. De az út?! Az ÚT maga az élet.
2011-07-28
70.
Azt hiszem nem csak a különféle elváláskor kellene átnézni a régi cuccokat!
A régi papírok, emlékek rávilágítanak a hibákra, viszont ott hordják magukban a megbocsátás lehetőségét is.
2011-07-16
69.
Mindenki csak a saját völgyeiben otthonos.
2011-06-27
68.
A természet óriási égzengésében is ránk tud találni a belső csend, hisz legtöbbször belül van a legnagyobb zaj - békétlenség idején.
2011-05-23
67.
Mindenhol otthon,
mégis örök hontalan
- ezen a földön.
2011-05-17
66.
A kimért földi lét elején még nem tudhatod, hogy gyors lesz-e vagy lassú életed, hisz az idő akkor még nem létezik... - csak az élet a mindenségben, s a mindenség a szemernyi létben.
65.
Aki vadul rózsákat tépked, annak lépte nyomán tüske terem.
2011-03-13
64.
Ahogy a homokóra szemcséi sem esnek ugyanolyan módon ugyanoda, ugyanúgy a pillanatok hordozta gondolatok sem ismétlődnek.
Csak a változás állandósága örök.
2011-02-26
63.
Amikor egy követ,
egy követ követ,
az nem követendő.
2011-02-25
62.
Ha igazi a barátság, akkor még a szüneteket is elviseli.
2011-02-12
61.
Bár az év csak pillanatnyi tyúklépésekkel halad, én mégis a sas gyorsröptű szárnyalását látom életem múlásában. Az idő viszonylagos.
2011-01-28
60.
Amit szemből látsz, az nem a teljes igazság, hisz nem látod a másik oldalát, s akkor még nem beszéltünk a kettő közötti részről - a lényeg ott van... belül... benned.
2011-01-22
59.
Kérem az összes elmaradt jóéjt-puszimat!
2011-01-08
58.
Ó, ha a fele olyan jól tudnék énekelni, mint ahogy belülről hallom a dallamot...!
2010-12-22
57.
A türelem elfogy, mint hegy tetejéről a homok.
2010-11-06
56.
A humor az egyetlen, ami akár a halálig is elvisz egészséges lélekkel.
2010-10-08
55.
Érdekes!
A mosatlan edény mindig többnek tűnik, mint a száradó... - mintha összemenne.
2010-09-15
54.
Mennyi bölcsesség terem meg az emberekben... - élni mégis, mindenki csak a maga módján tud.
2010-08-31
53.
Olyan közel a semmi, hogy felhőkbe, csillagok szikráiba kapaszkodom... - pedig a talaj lehet, hogy közelebb lenne!
2010-08-29
52.
Parkoló autók mellett elsétálni, majdnem felér egy szipuzással.
2010-08-25
51.
A semmihez képest az egy is túl sok, ha az halál.
2010-05-11
50.
Bökk
Úgy forog József Attilás szívemben ama tőr,
ahogy feldicsért versével hajlong az amatőr.
2010-04-23
49.
A hosszú sétában, az alapos felöltözés a legnehezebb!
2010-03-10
48.
Mesendőek vagyunk mind, kik fertőzöttek a mesétől, a jobbra, szebbre vágyódástól nem tudunk elszakadni. Külső rendet nincs hatalmunk, csakis saját belső rendünket tudjuk megváltoztatni. ... és az fontosabb is!
2010-02-20
47.
A gúny lehet, hogy jól esik az egyik oldalon, de végül nem visz előre sehol... - a gúnya az más, főleg így télen. Az külön jó, ha passzol is az emberre, aki magára húzza.
2010-02-19
46.
Nem hiszek a szalonna megkutyásításában.
45.
Istenben bízom akkor is, amikor Vele vitázom.
Csillagírású életekben nem hiszek, de hiszek abban, hogy Ő vezet engem, ha hagyom... - de én a szabad akaratban is hiszek (különben nem tudtam volna ilyen jól elrontani az életem :P ).
2009-11-11
44.
Mindenki önmaga kisrókája.
43.
Ha már szinte mindenkibe belerúgtál, ne várd, hogy bekötözzék sajgó lábujjadat!
2004-07-18
42.
Amíg élsz, remélsz – olvastam valahol.
De reménykedhetünk-e olyasmiben, ami eleve vesztett helyzetből indul? Vagy pontosan e helyzetből legédesebb a nyeremény?!
2004-05-09
41.
Akinek igazán nagy szüksége volna a szeretetre, szinte minden megnyilvánulásával megpróbálja elriasztani a hozzá közeledőket.
2004-05-09
40.
Ahhoz, hogy valami működhessen, el kell, hogy kezdődjön – s mint tudjuk, minden kezdet nehéz.
Hm… talán a közepén kellene…
2004-05-22
39.
Inkább elfutok az erdőtűz elől – gondolta a nyúl, és egy nagyot ugrott, de beleesett egy mély gödörbe.
Azóta én azon morfondírozok, vajon megfullad-e ott, vagy marad elég levegője lenn, esetleg a füst a gödör fölött elszáll?
2004-11-14
38.
Gyakran azoktól kapjuk a legtöbb erőt, kiket megerősíteni szeretnénk látszólagos gyengeségük miatt!
2005-07-19
37.
Arra, hogy valami szép, ritkán jön rá azonnal az ember.
Először el kell múlnia, és meg kell érnie is.
Mint mikor egy nem túl mély, és tiszta vizű patakba egy sáros gyöngyöt dob valaki. A vizet felzavarja, és egy darabig semmit nem lehet látni. Mire leér a mélybe, lemosódik a mocsok róla. S ha kitisztul a víz, onnan csillog alulról az eldobott emlékgyöngy.
2005-01-28
36.
Ha megismertelek, ragaszkodom hozzád.
Naivan azt hiszem a barátommá váltál, de te messze elnézel mellettem, s már csak az üres percek szele kavarog utánad.
Menj hát!
Álmaimat is elengedem, kalandozzanak veled!
35.
Ha nem tudnám, hogy Isten létezik, ma nem az lennék aki vagyok, sőt már élni sem élnék, ha Isten nem ismerne engem!
34.
A szeretetet nem elvenni akarom, hanem elfogadni szeretném.
33.
Micsoda fájdalmas felismerés; van tőlem makacsabb ember ezen a földön!
32.
A vidámság nem gátolja a komoly gondolatokat, csak érthetőbbé teszi.
31.
A boldogság csak álmainkban végtelen, mint a tenger.
Életünk csupán harmatcseppjeiből táplálkozik.
30.
Amit ma megtehetsz, ne felejtsd el holnap!
29.
Repülni vágysz,
de messze az ég.
Hisz sóhajod nem ér a felhőkig sem.
28.
Mi az a káka? Mert a csomó már megvan!
27.
A hazugság bűn... - még akkor is, ha simogatás!
26.
Egyszer rám találtál.
Jogod, hogy elveszíthess.
Nem tolakszom.
Ha hiányzom, újra rám találhatsz.
25.
Ezekre a dolgokra vágyom:
szeretet, melegség, türelem és derű.
Adni és kapni.
Hosszan nyújtózom értük.
Már szinte megérintem,
de megfogni nem tudom.
Érintésemtől elgurulnak, eltávolodnak.
Nyújtózom értük újra és újra
kínnal.
24.
Holtak karjában,
örök az ölelés.
23.
Csak addig nyújtsd a takaród, míg szét nem szakad, mert utána mindenhol fázni fogsz egy kicsit!
22.
Aki menthetetlenné akar válni, az el is veszik!
21.
Ha kiteszed a lelked, előbb utóbb belebotlik valaki.
20.
A legnagyobb szükségem arra volna, hogy szükséged legyen rám.
19.
Nemcsak a szavak, a tettek is számítanak. De kimondani egy szót, néha az is milyen nehéz tett!
18.
Szeretsz = hiányzom, szükséged van rám, régen láttál…
Ne csak akkor mondd, hogy szeretsz,
ha megijeszt, hogy elveszíthetsz,
mert már elfordultam tőled.
Hátha nem hallom meg a hangodat,
és soha többé nem fordulok vissza,
mert azt hiszem,
hogy csak sajnálatból volt rám szükséged.
17.
Az ígéreteket számon tartom... - még a sajátjaimat is!
16.
Azt nem mondom, hogy tűzbe mennék érted, de szólok, ha ég a kabátod! …és az oltásban is segítek!
15.
Félelmeket gyártok magamnak,
mert szörnynapok tapossák körülöttem az időt.
14.
Szeretnék úgy élni a hétköznapokon, hogy ne kelljen szégyellnem a vasárnapokat.
13.
Ha a barátságot elárulod, beíratkoztál Júdás örökösei közé.
12.
Nincsenek tökéletesen egyenes utak. Vagy vízszintesen, vagy függőlegesen kanyarognak!
11.
Vigyázz! A ló mindkét oldalán te vagy! Akármelyik oldalán le lehet esni – ha nem figyelsz a lóra!
10.
Soha nem lehetsz annyira jó, hogy a mocsok lecsorogjon rólad, ha már nincs rá szükséged!
9.
Ha a barátom vagy, nem kérhetsz tőlem olyat,
amit ne teljesítenék.
Ha a barátom vagy, nem kérsz tőlem olyat,
amit a lelkiismeretem ne engedne teljesíteni,
ha mégis olyat kérnél, nem vagy a barátom.
8.
Csak azon látszódik meg a rádobált sár, aki előtte nem volt piszkos!
7.
Őszinteségem határtalan – ez látszik a fejemen nőtt púpok számából is.
6.
A szó veszélyes fegyver – mondta valaki. Nekem néha mégis úgy tűnik, sok kis apró golyóbis az – amik hol megsebeznek, hol pedig megcsiklandoznak!
5.
Azt mondod, szereted őt?
- Hiszen áll a szőr a nyakadon!
4.
Ha az ember nem tud önmagán nevetni,
nincs joga még mosolyogni sem máson.
3.
Az őszinteség egy furcsa fegyver. Ha túl erősen szúrsz vele, a másik meghal! - ha túl gyengén, csak csiklandásnak véli.
2.
A szégyenkezést is tanulnunk kell! ...mert az élet semmit nem ad ingyen.
1.
Aki nemcsak magára figyel, az meg tudja hallani a másikat, s aki nem figyel a másikra, csakis önmagát hallja vissza mindenhonnan.
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum